Szeretet morzsák 11-12.

Szeretet morzsák 11-12.
Szandra: „Szia, Andi! Hogy vagy?” –
„Nagyon szomorú vagyok!”
Szandra: „Miért vagy szomorú?” –
„Mert örökre elmentél és képtelen vagyok sírni!”
Szandra: „De hát ma ünnep van!” –
„Hogy mondhatsz ilyet, miért lenne ünnep az, hogy elmentél?” – kérdeztem teljesen elképedve, majdnem dühösen.
Szandra: „Mert mindannyian Istenben vagyunk! Az élet, élmény, te döntöd el, hogy jó vagy rossz!” – hangzott a mosolygós válasz.
Te már az ötödik vagy, akit elvesztettünk! A tragédia, hogy mi itt maradtunk és folytatnunk kell, bárhogy is fáj! Bárcsak azt mondhatnám, hogy még együtt nevethetünk, szinte gondtalanul!
Így kezdeni egy morzsát, elég elkeserítő, de a veszteség is az élethez tartozik, s azért fáj, mert szeretünk! Akárhogy akartuk, mégse állt meg az idő, s a mi életünk!
Rolcsi, még küzd, ő kapott még egy esélyt. Hogy ki kap még egy esélyt, a nagy Időmérő dönt, afelől.
Ment majdnem minden tovább, előfordultak vicces helyzetek és kínunkban nevetni is képesek voltunk.
Egyáltalán nem volt kedvem szülinapot tartani. Haragudtam magamra, hogy én még itt vagyok.
Olívia, meg is jegyezte: „Andi, most volt a szülinapod! Hány éves is vagy? 56?”. Amikor egy nagy „Ó!” jött ki a torkomon, egy másik számot adott az előbbihez. „59?” – kérdezte. Az elképedt képemre ismét kérdéssel válaszolt. „Talán 58?” Berzenkedve feleltem, hogy „Az talán egy kicsit sok!” – Vigyorgott, hogy „Vicceltem, csak nem vetted komolyan? És, hogy van az, hogy nem hoztál süteményt?” – „Majd bepótolom!” – bíztattam.
Kedves Olvasó! Képzeld el! Attila megkérdezte az Anyukáját, hogy megvenné-e nekem a korábban említett csíkos pulóvert! És a válasz, nagyon megtisztelő volt! Így hangzott: „Anyukám azt mondta, hogy a legszívesebben megvenné neked!” – Igazán elképedtem!
El is gondolkodtam azon, hogy Ati vajon miket mondhat rólam otthon, hogy ezt is megtenné értem az anyuka, pedig nem vagyok se kutyája, se macskája, se kölke, se verebe! Biztosan összehord rólam hetet-havat, mindenféle misztikus jókat, ami talán nem vagy csak részben való. Bár a múltkor azzal fogadott, hogy: „Andi, nem sértődsz meg, ha mondok neked valamit?” – „Nem, miért?” – kérdeztem elképedve, hogy ugyan mi sértőt mondhat nekem? – „Andi, te ma olyan csinos vagy, mint az Anyukám!” – Nahát, ezen aztán tényleg elképedtem, kikerekedtek a szemeim és leesett az állam, mert egy egyszerű, fehér blúz, kék virágokkal, meg a farmer és a szokásos vigyorom, és még csak hírből sem hasonlítok az Édesanyjára! Alig jött ki az „Ó, nahát, köszönöm kedves vagy!” Aztán mégis folytattam: „Attila, jegyezd meg, ha reggel dicsérnek meg, akkor egész napra igaz, ha hétfőn, akkor egész hétre! Legyen szép napod!” – „Neked is!” – mosolygott hozzá.
Valamiért tényleg nagyon szeretnek a fiatalok, a levegőben szinte tapinthatóan érzem.
Loncinak, reggel még akkor bejelentettem, hogy ridikült váltottam, amikor beszállt az autóba. Erre a felelet: „Igenis, értettem, új ridikül!” –volt. – „Nem új, csak tavaszi!” – nevettem.
Amikor megérkeztünk, Manó rögtön azzal fogadott, hogy megvannak a lábai, új táskája, új mobilja van, és boldog, mert megint ott vagyok, és kedd 16-a van.
Zseboroszlánnal is találkoztam, akitől megérdeklődtem, hogy áll a cukra, „5,2.” – mondta és én megdicsértem, hogy így betartja a diétát.
3. Balázs ebédnél ismét tüntetett a húsleves ellen, és kissé dühösen megjegyezte, hogy a paradicsomos káposzta helyett, „Miért nem mákos tészta van!?” – Én, hogy tereljem a témát a tésztáról, felhívtam a figyelmét arra, hogy milyen szuper farkasos pólója van! „Csak úgy világítanak a zöld szemei!” – tettem még hozzá.
Néhány fiatal „kincseket” hordoz magával. Zsolti és Mónika figurás kulcstartókat, Gábor az aranyérmet, Virág az emlékkönyvét, Kitti az autóit, Manó egy bordószegélyű, mintás nagymama kendőt, amin különféle kitűzők és még a kokárda is rajta van.
El tudnál képzelni egy kincses szobát? Nem? Úgy hallottam, hogy Loncinak pedig van ilyen. Ahol a kék és sárga pólók mellett táskábbnál, táskább gyönyörűségek vannak! Az egyfülű, a kétfülű, a kézben hordós, a vállra vehető, s az által vethető, mind-mind megtalálható benne!
Ha egyszer találkozol, Loncival kérlek, add át neki a ridikülöd! Elviszi egy körre, csak pár pillanatra, nem nyúl bele, viszont hetekre-hónapokra boldoggá teszed és mindenkinek elújságolja, hogy vihette a táskádat! Így megtapasztalhatod, hogy egy parányi, neki adott figyelmedért cserébe, milyen fontos lehetsz!
Szandra szavaival: Minden mai nap, ünnep!
Köszönöm, már tudok sírni!
Sürgősen szükség van a táblára!
„Eladó – Szeretet – Helyben – Ingyen!”

Szabadbattyán, 2017.05.27.