Szeretetmorzsák 21-22.

Szeretetmorzsák 21-22.

Köszöntelek kedves május, édes-búsan örvendek, hogy újra itt vagy megint, bár kicsit másként képzeltem, de ahogy mennek felettem az évek, egyre többen hiányoznak mellőlem. Tavaly óta Szandi, Tibi apukája, Robi édesanyja, és idén már apukám is az égi mező virágai között táncol. Imádta a Keringőt, a Zenét, a Verseket!
Mindig örömmel olvasta morzsáimat!
Most itt, a csodás kék égen tobzódó hófehér habfelhők alatt képzeletben leteszem ölemből a papírt, s a tollat, felkelek a hintából, behúnyom szemeim és karjaim kitárva keringőzöm, amennyire lehet magamba olvasztalak május, hogy rengeteg sok év múlva is emlékezhessek rád, bármennyire szívfacsaróan fájsz is a bódító virágillatban!
Kedvesek, talán fentről láttok és letörlitek egyre csak hulló, vaskos könnyeim!
Üllj már le, parancsolom, mert elszédülsz és holnap estére kelve se lesz kenyérre való morzsa!
Május, te hamvas baracknak beillő mosolyoddal lágyan megcirógatod a virágok selyem-bársony, üde szírmait, csodás mézes illatot ajándékozol nekik. Tódítod a tollam!
Már megint egy remény-madzag!
Ezt a varázslatot érzem én mindig mikor megérkezem a szeretet házába. Az autóból kiszállva megcsap a tömény akácia illat, hatalmas levegőt szippantok, s fül fölé ér a szám. A bordó szilvafa megint bólogat, levelei között zizeg szellő úrfi. Tudom, itt szinte otthon vagyok, a lombjába mosolygok. Lonci már nyúl is a ridikülért. A munkás lányok, fiúk már a járdákat seprik. A virágpályázaton nyert begónik, muskátlik, bársonyok, levedulák most foglalják el kényelmes virágládáik az ablak szeparéban. Stílusosan, két hölgyemény segít az ültetési sorrendben, Virág és Zsófi szorgalmasan meri az éltető földet, és igazítja helyükre a virágokat a munkatársam. Vidám üdvözlések közepette belibbenek a folyosón.
Bent a házban is virágot bontott a tavasz tündér, a gyöngyös terem ajtajáról szórja tarka-barka színeit. Szemben az ebédlő ajtón vidám pillangók pihennek napközben, legalábbis úgy képzelem, hogy éjszaka csintalan táncolt lejtenek a termekben és a végtelen folyosón, nappal, pedig inkognitóban szundítanak. Honnan vélem ezt, magam sem tudom, talán mintha, hallottam volna, hogy horkolt az egyik.
Nagy jóhírem is van ám Kedves Olvasóm! Csak bátran ropogtass! Van mit!
Rolandunk meggyógyult! Pesti Szent Laci visszaküldte mihozzánk!
Ugye már mondtam! Az imák hatnak! Mostanában sokat szajkózom!
Vidáman kiált rám:
– Babszem Panni, újra itt vagyok! Na, ki vagyok én neked, mi?
– Drága Micimackóm, kedves medvém. – felelem az emberes szorításban.
– Ugye örülsz, hogy megint itt vagyok? – kérdi Rolcsi.
– Szívből örvendek – alig tudom kinyögni, mert belül ömlenek a könnyeim.
A fiatalok szinte egymás karjába adnak, jókora falat szeretettel üdvözölnek, mosolyognak. “Hogy vagy?” – kérdezik. Kapkodom a fejem. Kinek-kinek sorjában feleljek, ám, ki ne hagyjak senkit. Az iroda ajtó előtt Robi kap el.
– Drága, édes Andikám, Törpillám! Hogy vagy?
Szerinted, hogy vagyok Olvasó?
Olyankor Te is, hogyan lennél, meg hogyanabbul?
Rékuci, (kifejezetten ezt a megszólítást kedveli!) is rám nevet és mutatja a telefonját.
A dicsérettel se fukarkodjál, Andi! Figyelmeztetem olykor magam.
Gábor, nyakában az aranyéremmel, boldogan újságolja, hogy új a pólója és a saját fizetéséből vette.
– Nagyon tetszik -felelem, és már repülök is tovább, hisz mindenki kedves hozzám, s mindig akad valami mondandójuk és figyelmesnek kell lennem.
Egyik nap fotós jött a ház életét sok-sok keretbe zárni. Mielőtt Lonci beállt mosolyogva pózolni, diadalmasan kijelentette, hogy azért sütött ki a nap, mert ő megrendelte!
Rolcsi, velem kívánt képezkedni, mégegyszer és mégegyszer és mégegyszer!
Manócska egyik reggel bejött az irodába és szinte az összes irodafelszerelést felsorolta, hogy nagyon tetszik neki, miután örömmel közölte, hogy látja, két lábam van és mindkettőt elhoztam. – Igen, ma szerencsés napom van, mert mindketten velem vannak! – kacagtam vissza.
Aztán Manó nevetve közölte, hogy annyira tetszik neki a monitor, a könyvespolc, a függöny, s még a kuka is, hogy legszívesebben hazavinné, persze ez amolyan úri huncut, nagyotmondás a részéről, mert a fiatalok közül senki, semmit el nem csenne, bárhol lehet csoki, cukorka, gyümölcs, telefon, akár pénz is, mindenki tiszteletben tartja a másét, csak a házimanó szivat megint a ceruzákkal!
Alighogy beléptem a főbejáraton egyik reggel, Attila száguldott utánam gumicsizmában. Nevetve kiáltja:
– Hát, nem nálam fogyott ki a benzin a fűnyíróból!?
Nem sokkal később örömmel nyitott be hozzám, hogy megkapta a fizetését és szorgalmasan gyűjtöget.
Na, kérem a Kristóf Háznan még kávéfát is tudnak! Egyik nap arra mentem be a terembe, hogy Gergő a Gondnok Úr, türelmesen, ügyesen rakosgatja a babkávét a ragasztós nikecell -golyókra, Ati és Gábor pedig a fa vázát készítették elő, a háncsot bontották le a fűzfaágakról. Nem is sokba tellett és a gombócok is a helyükre kerültek. A dizájnban én is kicsit benne vagyok, én javasoltam a közbülső babokat.
Azt még nem is mondtam, hogy Geri, miért is kapta a megtisztelő Gondnok Úr megszólítást! Gergő nagyon rendszerető, mindenre figyelmes, mindent észrevesz, mi az, ami nincs a helyén és szónélkül, azonnal el is rakja.
Ha-ha-ha, ha tudnád Kedves Morzsikáló, amit én tudok! Még ülőgarnitúra is készül raklapokból a hátsó teraszra!
Nagy munka, ám! Szétszedni, csiszolni, fúrni, faragni, illesztgetni, festeni, szivacsok, huzatok, párnák, kisasztal, terítő, virág! Lesz fotó, megígérem!
Első Balázs kezében mostanában mindig egy kisüveget látok, nem hagyom ki, odatódítok neki: – Nem szép ám az a nagy ivás! Az a sok pálinka! – kacagok. Legyint csak és kacagva mondja, hogy csak víz!
Most úgy peregnek az események, mintha nyakunkba öntenék! Dalos próbák, hallom: “Valami benned jó, valami bennem szép!”
Anyák Napja, Andi köszöntés, egy kis mákos elszámolás, ez és az. “Drága, jó Lacusunk” mondja: – Mindjárt jövök!
– Az hány perc? -kérdem és kacagok.
– Nem tudom! -felel.
Csak kirepül, meg berepül, rengeteg a tennivalója.
Gondoltam, hagyom a gépet maradjon magára, már kicsit körbejárok, rég láttam az alkotásokat! Mondhatom, bőven vannak újak!
Hát, ezek a csajok itt az ajtófélfán? – bólintok a virág-hajas, csücsörítő, szemlesütött színespapír lányfejekre. Azok, tavaszi tündérek, válaszol a munkatársam, aztán beavat a következő projektbe, apró, rózsaszínű, papír-mozaikokból flamingók készülnek nemsokára, s ott fognak ácsorogni a kékrerajzolt tóban.
Csak tátom a szemem amerre járok!
A népihímes ablakok, a sárkány várából kiszabadított hercegkisasszony, meg a rózsája, az újabb pipacsok, a fiókáikat békával etető gólyák, a tulipánok, s a krepp-papír-bogyó orgonák is kinyíltak, a fejem felett hófehér gerlék búgnak, megannyi szépség vesz körül!
A pincében még kialakításra került egy műhely is, ott tudnak barkácsolni rosszidő esetén a dolgos fiatalok.
Tamás Atya ismét eljött egy témán picit elmélkedni. A szeretetnyelvekről volt szó. István szépen fel is sorolta mind az ötöt: Kedves szavak, figyelmesség, együtt töltött idő, ajándékok, ölelés.
Míg el nem felejtem, most már egy Tomink is van, az én időszámításom előtt is járt már a Kristóf Házba, de akkor én még nem ismertem. Nagyon huncut mosolya van!
Jaj, most panaszkodni fogok!
Ülök a gép előtt, számokat pötyögök, nyilván első a munka, valakit sírdogálni hallok a folyosón, már pattanok a székről, mennék vígasztalni, de hallom, már van segítség, így maradok a számok világában. Nagyon jó emberre bíztam!
A következő titkot azért mondom el, mert már nem is titok! Hétvégén apa ruháit válogattam, megláttam egy világoskéket, s azt mondtam: – Anya, de jó lenne ez a Robinak, tudod, akinek tavaly elpihent az anyukája! – a válasz nem is volt kérdéses!
Félrehívtam Robit, hisz nem tudnék vinni mindenkinek se számban, se méretben! Kérdeztem tőle, elfogadod Robikám, rád gondoltam, apukámé volt.
Kikerekedett szemekkel nézett rám a meglepetéstől. Azonnal fel is próbálta, pont jó lett. Nagyon boldog volt, sugárzott az örömtől! Lelkére kötöttem, hogy ez a kettőnk titka! Jó, nem aznap, csak másnap, de mindenkinek elmondta! Hiába, az öröm majd szétrepesztette! Én most azért mondtam el neked, mert látnod kellett volna Robi arcán azt a Boldogságot!
További híreim is vannak! Már megint hosszú morzsa lesz! Sok vízzel csak lecsúszik majd! Egy darabig kitart!
Jánoska apukájának lábáról végre lekerült a gipsz! Reni nagyanyójáért imádkozni kell! Két lábas munkatársért is imák repülnek!
“Zoli, a hosszúkezű!” – ezt akkor állapítottam meg, amikor ebéd után leadtam a konyhára a tányéromat és mellettem jobbról benyúlt egy kar és lerakott valamit messze a púltra. Atus balról közeledett és kacagva mondta, hogy milyen szerencsés napja van, mert Tibi két kanalat is osztott neki! Kacagtam jobbra-balra!
Hogy mik vannak még?
Az útestet felújítják, forgalomkorlátozás van és a buszmegállót is áthelyezték, amit csak egy táblás oszlop jelképez. Kérem szépen, hogy “Kristófék”, mire nem gondolnak!? A fiatalok, szedett-vedett székeket újítottak fel és kihelyezték az idős és a beteg embereknek! Milyen szép példa! Remélem, ott is maradnak! Teszem hozzá gyorsan!
Párakapu is készül valahai fóliasátor vázából és fejreállított virágcserepekbe öntött beton lesz a talpazata.
Már csak a tábla! A táblát kell megrendelni, mer’ nekem még mendég hiányzik!
Hétfőtöl – péntekig SZERETET kapható!
Végkiárusítás minden nap zárásig!

Szabadbattyán, 2018. május 13.