Az utazó 2.

Az utazó 2
Az utazó a könyvesboltban
Nos? Milyen kedve van? Jól meg gondolta? – kérdezte a könyvkereskedő.
Egész jó. – füllentette az utazó.
Ott jobboldalon, a második sorban akad valami magának való kacsintott az árus, s invitálta beljebb a lehetséges vásárlót.
Hátul le is tud ülni kényelmesen, akár bele is lapozhat a könyvbe, ha van rá ideje. – tette még hozzá, majd magára hagyva, a tennivalói után nézett. Írt pár sort egy nagy könyvbe, lekönyvelte az aznap eladott tételeket.
Az utazó körbejárt pár polcot és megérzésre választott egy-két könyvet, majd a hátsófalnál elhelyezett egyik kanapéra telepedett és épp olvasni kezdett volna, amikor a bolt szemközti sarkában észrevett valakit, aki lábait oldalvást felhúzva ült egy fotelben és teljesen belemerült a könyvébe, melynek lapjait aranyszegély keretezte. A bolt mélyén csak a kandalló és falikarok sápadt fénye adott némi világosságot.
Ő ott szemben, először ismeretlennek látszott, majd ráébredt az utazó, hogy az ijedt arcú lány az, akivel idejövet útközben találkozott. A copfjából egy hajtincse már az arcába lógott, de ez sem zavarta annyira kizárta a külvilágot, még kissé ki is pirult olvasás közben.
Az utazó kezébe vette az egyik könyvet, forgatta, nézegette, itt-ott beleolvasott, mikor már belefeledkezett volna a történetbe megjelent a könyvárus felesége. Ősz mamóka, konttyal és csinos kötényben, aki egy nagy ezüstösen csillogó tálcát cipelt, amit aztán letett a kanapé elé a kis asztalra. A tálcán csipketerítő, rajta teáskancsó és bögrék. Kis időre eltűnt, majd ismét visszatért egy másik tálcával, amin porcukorral lágyan hintett, illatos kuglóf terpeszkedett középen és mellette egymásra halmozott kistányérok, illetve szalvéta.
Gyere öreg! – szólt oda az urának. Kihűlt a kuglóf és főztem hörbatét. – mondta még.
Közben megszólaltak az ajtó fölé helyezett csengettyűk, új vásárló érkeztét jelezték. Egy anyuka jött kisfiával, a kicsi egy bábut szorongatott a karjában, valami diótörő figura lehetett. Mesekönyvet szerettek volna. Az árus megmutatta a legszebb mesés könyveket, a gyermek választott egyet. Anyuka ezt kérem! – mondta, majd fizettek, csodálkozó nevetés hallatszott, megköszönték és távoztak. Lágy mosollyal nézett utánuk a könyvárus. Alig tették ki a lábukat máris egy újabb vevő érkezett. Egy idősebb, magas, őszes úr, szürke kabátban. Az unokájának szeretett volna könyvet venni ajándékba. Mikor mindezt elmondta a könyvárusnak, az hirtelen haragra gerjedt.
Hogy gondolja egyáltalán? Másnak venni könyvet?
Jöjjön el ő maga!
Válasszon magának! – horkant fel, s a vevő meghökkenve sarkon fordult.
A kereskedő hátrament, megpiszkálta a parazsat és tett pár fahasábot a kandallóba, majd helyet foglalt a kanapéhoz közeli fotelben, kuglófot majszolt és kissé elcsevegett az utazóval. A felesége egy pohár teát és egy szelet süteményt tett az ijedt arcú lány előtti asztalkára. Kedveském egyen egy kicsit! – noszogatta. A lány a helyére tette a könyvet, visszafogottan falatozott a kalácsból, ivott egy bögre teát és elsietett. Az utazó is jóízűt evett a kuglófból, a tea kellemesen mézes, citromos volt. Ez a lány? – kezdte a kérdést az utazó. Már megszoktuk, minden nap jön és olvas, azt hiszi nincs elég pénze, hogy haza vihesse a könyvet. – felelt a könyvkereskedő. Az utazó olvasott még kicsit, ásított egy nagyot, ideje hazamenni gondolta, s a könyvek közül kiválasztotta a neki valót. Odament a kasszához és fizetni akart. Az öreg odacsoszogott. Az ódon pénztárgép csengett és bongott.
Ingyen lesz. – mondta az árat az öreg.
Ingyen? – kérdezte meglepődve az utazó.
Itt minden könyv ingyen van! – kacsintott a kereskedő.
S köszönés után az utazó kilépett a hideg szélbe, hóna alatt a választott könyvével.
Egész úton hazafelé mosolygott, mert tudta már ki a könyvárus.

Székesfehérvár, 2019. november 14.