Anni 2020

Anni 2020

Abban az évben, amikor januárban hegyeket győztem le elszámolásokból, viszonylag gyorsan és könnyen, alaposan meg voltam fázva, de kit érdekelt, a munka, az munka. Még akkor történt, hogy élettanból 80 kérdésre szó szerint benyaltam a választ, s a hó közepén sikeres vizsgát is tettem, majd „élettudásból” is kiválóan megfeleltem, bár ötösre mentem a flórákból is, de egy jó darabig még lehet, hogy üldöznek hatalmas, bár szép növények, quercus robur. Ó, igen a tölgyek!

Februárban sem történt másként, mint további elszámolások és dalolva önként mentem tovább az olykor nehéz, de választott úton. A hó végére már sikerült a megfázásból egész jól meggyógyulnom.

Aztán eljött a március, végre tavasz lesz, s fákon a rügy, úgy vágytam, néha havazott, néha sütött. Majd jött egy hír, jól arcul ütött, meglepett, de álltam, elmaradt a koncert, amit úgy vártam, átírta egy vírus a történetem, s az egész történelem. On-lány lettem, kicsit bezárt a munkahelyem. Utoljára még pár péksütit adtam egy talán velem egykorú lelkibetegnek, aki nem hitte, hogy csak három, de szívből sajnálom. Néztem utána, ahogyan távozott, bárcsak vitte volna magával az egész kiábrándult világot! De ott hagyta, neki se kellett! A tavasz jött, jött, a fű zöldült, a virág előbújt, a világ beteg lett.

A bohókás április kicsit másképp köszöntött, tele bizonytalansággal, de másfél hét után a lelkem úgy döntött, hogy hálát ad a csendért, amit úgy régóta vágyott, s fittyet hány híradóra, szörny hírekre, akkor is bízik a lehetetlenbe, de főleg Istenbe! Tettem tovább a dolgom. Egy-egy barát mindig felkeresett, volt ki online, volt ki személyesen, jókat beszélgettünk, kitárgyaltuk a tenni valókat, a vírust, s a világ sorát.

Eljött a május, hihetetlen, gyöngyvirág nyílott a kertünkben. Csend volt és béke, hiába tarolt egy képzelt vagy valós vírus messze vidéken, erős kézzel tartottam, győztem a valót, még bírtam a jót.

Majd június is beköszöntött, a hó végén az online fonalnak is vége szakadt, dolgozni mentem, ismét indult az élet, talán a vírus úgy döntött nyaralni megy szépen. Egy hétvégen, tavasszal elmaradt oktatásra mentem, ahol bevallom elég gyatrán sikerült teljesítenem.

A július is eljött, de nem tombolt, mint máskor, néha izzasztott csak, fura egy nyár volt. Egy rövidke, de kemény kiképzés során, találkoztam egy kedves oroszlánnal, eléggé meglepődtem, azt kérdezte tudok-e üvölteni, s együtt ordítottunk, torkunk szakadtából egy napsütötte erdei tisztáson. Akkor megértettem valamit a lényegből. Az ég madarairól és a vízi lényekről.

Majd döntöttem egy nagyot, ha lehet még idén elmegyek a nagy vízhez. Mentem is, nem is bántam, hogy így, meg úgy fenyeget egy parányi szörny, ugyan már, engem, leráztam. S megismertem egy kedves embert, augusztusban, Abigélt, a Szabó Magdából! Hálás vagyok érte, mint megannyi jó emberért, akik bárhol legyenek is kerek e világon!

A szeptember munkásan köszöntött, nagy elánnal kezdtem, de aztán az élet később másként döntött. Hét közben munka, hétvégenként, ’skola vagy dolgozatírás, stílusosan választottam témát, Stressztől a Flow-ig, ez úgy rám vall, talán jobban, mint más.

Az október is eljött, jártam az utamat, kissé már fáradtam, valamiért kerestem, de nem találtam a szavakat.

A november rajtam kiütéssel győzött, egy gonosz vírus mutáns ágyba küldött. Kéjesen röhögött rajtam, mert egyik nap jobban, másnap rosszul voltam, hol a reménynek, hol a búnak adtam magamat. Így tellett a hónap, megfázással, szédülve, testileg-lelkileg dideregve. Betegen kínlódtam végig a mesélően tudományosra szánt dolgozatom. Egy petákot, fabatkát nem adtam volna érte, mégis jeles lett, valahogy mégis megérte.

Eljött a december, a közepén a „Nem mer”. Nem, nem mondtam, ez már lehetetlen, hogy még ezt is követelje rajtam, hisz a próbát már épp eléggé kiálltam. Nem, nem gyötörhet tovább, épp eleget sírtam, vártam! Nem, nem igaz! Hol vannak a csodák!?

Most az asztalon pöttyös bögrében kakaó gőzöl, kezem alatt a gép toll és akkor is hálát adok érted, ha nem kérted!

Érted?

Ugyan még nincs véged!

Agyő Domini 2020 élet!

Szabadbattyán, 2020. 12. 17.