Szeretetmorzsák

Az utazó Párizsban Az utazó, folyó menti sétája során meglehetősen elfáradt. Úgy döntött, hogy leül a part mentén sorakozó kávézók elé kitett asztalok valamelyikéhez, az általa kiválasztott hídhoz közel, hogy a szeme elé táruló kellemes látványt, hosszasan nézhesse és kissé elmerengjen a lágy szellő susogásával vegyített napsütésben. Ráérősen elhelyezkedett, kisimította ruhája ráncait, hisz ideje, mint… Tovább »

Szeretet morzsák 9. A mi házi manónk alighanem visszatért, ezt abból gondolom, hogy egyszer csak munkatársam felszólalására lettem figyelmes, aki azt mondta, hogy „Már megint eltűntek a ceruzák, már megint nincs itt egy sem!” No, ’iszen, most majd megint rejteget, azt nem győzzük keresni a tárgyakat! Egyébként gondolhattam volna, túl nagy volt a csend, talán… Tovább »

Szeretet morzsák 8.Hogy a Szent Vacelok áldanák meg azt, aki kitalálta a térítési díj számításhoz a kb. 12 darab szolgáltatási elemet! Egyrészt azért, mert van olyan elem, amit bőven rá lehet húzni majd az összes többire, másrészt azért, mert párat napban, a többségét órában és egyet kilométerben kell meghatározni. Aztán végül ezekből következtess ki, egy… Tovább »

Szeretet morzsák 7.FarsangBevallom, most hosszas tépelődés és egy heti kínlódás után tudtak morzsává formálódni az apránként gyűjtött gondolataim. Az irodai feladatom, a gurulós székhez kötött, a számítógép elé, ezért ki is zártam a külvilágot, szinte teljesen. Az meg, pláne le se esett, hogy farsang van, pedig István mikulás ruhában nyitott be hozzám, hogy vegyem szemügyre… Tovább »

Mások a fogyatékosok?Tökéletes vagy, és én is az vagyok. Más vagy, és én is más vagyok. Valamiben mindenki hiányos, fogyatékos. Kiegészítjük egymást, mennyei puzzle-k, apróra tört, fénylő, üveg darabkák, csontba-húsba zárt energia halmazok, isten darabok, vagyunk. Mindannyian ott voltunk az ősrobbanásnál. Egyek, az egész részei, vagyunk.Minden reggel, minden napra a szivárvány színeiből válogathatunk, hogy aznap… Tovább »

Szeretet morzsák 5-6.Januári jelentés.Immár egyéves lettem a Kristóf Házban, majdnem a hó közepén volt a “szülinapom”.Laci “bátyámmal” majd egész hónapban a számok bűvöletében éltünk. Szinte teljesen lekötötték figyelmünk normatívák, pótlékok, statisztikák. A munka lázában égve görnyedtünk a papírhegyek fölé, de győztünk. Remélem, boldoggá tettük az Álomkincstárt és a KSH-t!Mondhatom, addig aludni csak 2, 3 órákat… Tovább »

Szeretet morzsák 4. Már rég jelentkeztem, pedig legutóbbi írásom óta is rengeteg szeretetet kaptam! Igaz sokszor gondoltam, hogy megragadom képzeletbeli tollam, most viszont meg is teszem. Én, ezeket a sorokat mindig szeretetből írom! Kérem szépen, mindenki vegye úgy, ahogy adom!Szóval, sok víz lefolyott a patakokon, közben a csodás pipacsos, napraforgós réteket, őszi faleveles képeket felváltották… Tovább »

Nagymama – Almák és törpékNagymamával sokat voltunk együtt, vigyázott rám, szüleim reggeltől-estig dolgoztak, nagyon hiányoztak nekem, de a munka a megélhetést jelentette, ha szűkösen is, de nem szenvedtünk hiányt semmiben.Nagymamámnak apró szenes kályhája volt, amit nyaranta mindig szépen kisamottozott, így az több téli idényt is kiszolgálhatott.Telente mindig ez a kályha ontotta magából a lágyan simogató… Tovább »

Csendes mesék a bolond, zöld vekker ellen 1-2.A kisszoba közepén, a szépen, ezüstösen fényes, halvány zöldes, fonallal hímzett, kissé már ántik, rojtos terítővel takart asztal tetején a vekker volt az úr. Tikk-takk, ketyegett hangosan, olykor a nagy csendben szinte dölyfösen. Máskor, aprólékos munkával, petróleumlámpa fényénél készült csipke csodákat terítettek alá. Többnyire egy fekete hamutartóval, tálcán… Tovább »

Randevú Velencében… Már reggel megérkeztem a Santa Lucia pályaudvarra. Kicsiny bőröndömet átgurítottam a városon és a vízibusszal átkeltem a Lidóra, ahol bejelentkeztem a hotelbe, majd pakolás nélkül vállamra akasztottam a kis táskám és visszatértem. A vaporetton magamba szívtam a tenger mélykék színét és csodásan sós, kissé fanyar illatát, mely teljesen tisztára mosta gondolataimat. A San… Tovább »